28/06/2024
Cigánybál 1936
Nyomtatott meghívó invitált bennünket a báldús táncvigalomra. Ifj. Kolompár Józsi és zenekara hív meg tisztelettel mindenkit, akit illet, a nevezetes táncos murira, amely megtartatik kedvezőtlen idő esetén is, a Cekli-féle igen jó hírű vendéglő mulatóban, Újpesten, annak is a határában! Vak sötétség, dagadó sár az úton — messze valahol vidám muzsikaszó. Mentünk a hegedűszó után, amíg csak előttünk ragyogott-piroslott papiros girlandok, színes lampionok fényében, sugárzásában a Cékli kocsma. Kékgolyó-nak hívják a kocsmát akárcsak az Iglói diákok mulatóhelyét. Hatalmas helyiség, zsúfolva mulatókkal, bálozókkal. Isszák a Kékgolyó gyöngyét, mely italnak kiválóságára külön festett plakátok hívják föl a figyelmet. A belső teremben már folyik a tánc. Alkalmi banda húzza, sikoltóbban, élesebben, mint máskor. Mi ez! Odanézek: néger dobost látok köztük, amint dolgozik dobbal, cintányérral, amerikai csörgődióval! Szünet. A néger rövid szónoklatot tart — magyarul: — Eltáncolom önöknek a legújabb szteppet!
Táncol. Remekül táncol. Cigánykereket vet az asztalsor között. Aztán újra megszólal: — Most jön a tánc nehezebb része! A megélhetés!... Már tányért ragad a kezébe. A publikum mulat az ötleten, bőven hullnak a tányérra a rézkrajcárok! A prímás jóban van mindenkivel. Ügy hívják, hogy Kis Hoci! Egyáltalán itt jóban van mindenki mindenkivel. Csak egy nekibúsult legény nincs jóban valakivel, vagy jobban mondva: vele nincs jóban valaki, mert búsan húzatja a nótát:
Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
Jókedve van az egész világnak, -
Ugrándoznak, járják a bolondját:
Én nem tudom, nekem csak ágy mondják.
Eszembe jutott, amit harminc évvel ezelőtt mondott erről a nótáról nekem Csikai Gyuri, a jeles cigányprímás: Tudja meg a tekintetes úr, ezt a nótát egyenesen a cigányok számára komponálta valami nagy, jeles, okos úr.
Benn a táncteremben nagy a hangulat! Mialatt künn az ivóban mulat a cigánnyal a nekikeseredett szerelmes, azalatt helyüket a táncteremben elfoglalja a hatalmas verkli.
Ragyogó feketeszemű leány szólal meg: — Ez az igazi muzsika, szerkesztő úr! Ezt szeretjük mi, instállom.
Szól a zongora verkli. Furcsa melódia pörög a belsejében, félig csárdás, félig galopp! És a párok sűrű egymásutánban járják, ropják, cifrázzák, hárman-négyen összekapaszkodnak, fekete gyémántszemük persze kacag, ragyog, éjfekete hajak bomlanak meg, tulipiros, kénsárga, hupikék szalagok libegnek-lobognak, a topogás ütemes, szinte egyhangú, senki se véti el.
Indiánus filmek hajnali tánca jut az embernek az eszébe, amint ezt a dobogó, ütemes, egyhangú és mégis féktelen ritmust hallja egyfolytában ismétlődni, folyton-folyvást! Kevés a táncos. Sok lány kapaszkodik össze, hárman-négyen, bánják is ők, mosolyognak, arcuk boldogságtól ragyog, a ritmust élvezik, magát a táncot, a muzsikát, amely ott gargalizál a zongora verkli belsejében.
Fölcsap a magnéziumláng! Elibe tódulnak, mindenki szeretné, ha látszana'a képen! Hát van itt nézni való, fényképezni való. Itt van a cigánybálok valamennyi szépsége: Farkas Bözsi, Kiss Iboly, Mihalik Klári, Német Olga! Pikulajel jelenti az amerikai verseny kezdetét. Két üveg pezsgőt sorsolnak ki…
Csakhamar gazdára talál a pezsgő, de a boldog nyerő már alig áll a Lábán. Mi lesz vele, ha ezt a sok pezsgőt megissza? A vendéglős büszkén és tökéletes nyugalommal mondja: — Semmi! Itt huszonöt év óta nem volt verekedés! ... A szépségversenyt az idén is Kiss Iboly nyerte. Hatalmas tuss ünnepli, a híres Cigánycifra zeng-bong a dobbal kiegészített zenekarban.
Frakk nem volt kötelező. . .
Farkas Imre: Cigánybál, Újpest. 1936 február. Színházi Élet c.