Magyar Olimpiai és Sportmúzeum

06/02/2025

80 évvel ezelőtt, 1945. február 6-án hunyt el Kertész Géza magyar válogatott labdarúgó, edző. Kertész 1894. november 18-án Budapesten született. Játékos korában Kertész IV néven emlegették, noha csak névrokona volt az MTK-s Kertész testvéreknek. Ő maga sosem játszott a Hungária úti csapatban, első osztályú játékos pályafutása két csapat közt oszlott meg: a BTC-ben szerepelt 1911-től 1919-ig, majd 1924-25-ben, közben pedig az FTC-ben. A magyar válogatottban egyszer szerepelt, 1914. május 5-én Bécsben az osztrákok ellen húzhatta magára a nemzeti 11 mezét. Klub pályafutásán legsikeresebb éve az 1920-21-es szezon volt, amelyen 19 bajnoki mérkőzésen 8 találattal segítette hozzá a Ferencvárost a bajnoki bronzéremhez. Intelligens, stílusos futballistának ismerték, aki a kapus kivételével minden poszton szerepelt. Játéka egyetlen hibájának a lassúságot tartották, ezért ragadt rá a „Lajhár” becenév. Ferencvárosi szereplése után paradox módon a kor leggyorsabb futballját játszó olasz bajnokságba igazolt. 1925 és 1926 között még játékoskánt megfordult a Speziában és Carrarese csapatában. Edzői pályafutását utóbbi csapatban kezdte el és Itáliában csaknem két évtizeden át trénerkedett, különböző osztályú csapatoknál. 1934-ben a Cataniával megnyerte a harmadosztályt, később a városban tiszteletére utcát neveztek el róla. Öt évvel később az Atalanta edzőjeként úgy lett csapata harmadik a B-ligában, hogy az első három helyezett azonos pontszámot ért el, s mivel akkor még nem volt rájátszás (spareggio), közülük a legjobb gólkülönbségű Venezia került fel a Serie A-ba. Bergamói munkája elismeréseként a Lazióba hívták, itt érte el az edzői pályája csúcsát jelentő negyedik helyet csapatával. Edzői pályafutása során aktív szerepet vállalt az olasz futball fejlődésében és a Dunai-iskola népszerűsítésében. A magyar edző vezette be az olasz labdarúgásba a „ritiro” gyakorlatát, vagyis hogy a csapat a meccsek előtt elvonult a nyilvánosság elől. Noha bajnoki címek sora nem ékesítette edzői pályáját, remek játékosok kerültek ki a keze alól. A Speziában a későbbi világbajnok Virginio „Gino” Rosetta volt tanítványa, Cataniában egy másik világbajnok, a későbbi bolognai Amadeo Biavati képességeit segített továbbfejleszteni, Bergamóban pedig egy másik Amadeo, az 1949-53 között 13-szoros válogatott Amadéi dolgozott a keze alatt. A Lazio után még a másik fővárosi csapatot, az AS Romát is irányította, innen „igazolt haza” (1943-44) az Újpest csapatához. Hazatérte után azonban nemcsak a labdarúgással foglalkozott, hanem az ostromolt Budapesten aktívan részt vett az ellenállásban és Tóth (Potya) Istvánnal a zsidók mentésében. A Ferencváros két korábbi válogatott labdarúgóját 1945. február 6-án, a Belügyminisztérium udvarán végezték ki a nyilasok. Azért kerültek börtönbe, mert 1944 végén a gettóból zsidókat és politikai foglyokat mentettek, de a Gestapó besúgók segítségével rájuk talált. A német katonák házkutatást tartották náluk, Kertészt a cipője buktatta le, amiben a gettóba járt be, német katonának álcázva magát, és német nyelv-tudását kihasználva, embereket kihozva magával. Kertész Gézát és Tóth Istvánt 1945. április negyedikén temették el. A Népsport 1946. április 5-én a két egykori futballedző temetéséről így tudósított. „A klubok képviselői, egykori játékostársak mellett négy amerikai katonatiszt is megjelent, ők is tisztelegtek életútjuk előtt. A sírba az első rögöket a hozzátartozók helyezték, azután pillanatok alatt elborította a sírt a koszorúk erdeje.”

06/02/2025

04/02/2025

Első olimpiai bajnokunk születésének 147. évfordulóján, 2025. február 1-jén Hajós Alfrédről szólt az M5 Könyvjelző című műsora. Intézményünket Dr. László Laura muzeológus képviselte, az adás az első hozzászólás linkjére kattintva teljes egészében megtekinthető!

03/02/2025

Fedezd fel a Puskás-élményt egy túrán! ⚽🏟️

Izgalmas hírünk van! A Puskás Múzeum és a Puskás Aréna közös túrával vár mindenkit, ahol egy 2 órás vezetés keretében egyszerre merülhetsz el a magyar futball legendás múltjában és pillanthatsz be a modern stadion kulisszái mögé.

📅 Első túra: február 7-én
⏰ További időpontok:
Hétköznaponként: 11:00-tól múzeumi tárlatvezetés, 12:15-től Aréna túra
Hétvégén: 11:00 és 14:00-tól múzeumi tárlatvezetés, 12:15 és 15:15-től Aréna túra

⚡ Kevés az időd?
Ha nincs lehetőséged részt venni egy teljes túrán, de mégis belesnél a stadionba, akkor jó hírünk van: a múzeum nyitvatartási idejében gyors stadionbetekintésre is van lehetőség! Ennél az opciónál is február 7-re esik az első alkalom.

🎟️ Jegyárak:
Kombinált (Múzeum + Aréna) felnőtt jegy: 6900 Ft/fő
Kombinált kedvezményes jegy (18 év alatt, nyugdíjas): 3900 Ft/fő
Csak Aréna túra felnőtt jegy: 4000 Ft/fő
Csak Aréna túra kedvezményes jegy: 2500 Ft/fő
Csak betekintő jegy: múzeumi jegy + 1500 Ft/fő

🍽️ És ha megéheznél, vár az újonnan nyíló Aréna Bistro, amely csütörtöktől vasárnapig 11:00–17:30 között kínál finom falatokat és frissítőket.

Ne hagyd ki ezt a különleges lehetőséget, ahol a futball történelme és jelene találkozik! ⚽✨

📍 Helyszín: Puskás Aréna és Puskás Múzeum
👉 Válts jegyet a programra a Puskás Múzeum pénztárában!

27/01/2025

Januári hónap műtárgya-cikkünkben Keleti Ágnes (1921-2025) ötszörös olimpiai bajnok tornásznak, a Nemzet Sportolójának, a világ legidősebb olimpiai aranyérmesének állítunk emléket. Az ő tiszteletére választottuk ki múzeumunk egy tablóképét, amely az 1954-ben világbajnoki címet nyert női tornászválogatottról készült.

A teljes cikk a kommentek közötti linkre kattintva olvasható!

21/01/2025

Január 21-én született Takács Károly, kétszeres olimpiai bajnok sportlövő, edző, alezredes.

Takács Károly 1910. január 21-én született Budapesten. Szülei szerény körülmények között nevelték, gyermekéveit az első világháború árnyékában töltötte. Talán ez volt az oka annak, hogy már nagyon korán vonzani kezdte a céllövészet, bár atletizált, valamint súlyemelő, ökölvívó és sífutó versenyeken is indult. Szülei 14 évesen beadták a jutasi Honvéd Altisztképző és Nevelő Intézetbe. Hivatalosan 1926. január 5-én lépett be a hadseregbe. 1934-ben pedig a Honvéd Központi Testnevelő Intézet hallgatója lett.

A hadseregbe történt belépése után sorra nyerte a helyőrségi céllövő bajnokságokat, azonban komolyabb, országos mezőnnyel szemben egyelőre nem tudta kipróbálni magát, mert tiszthelyettes nem lehetett tagja polgári lövészegyesületnek. A 1936-os berlini olimpiai szereplésről pedig azért maradt le, mert az akkori szabályok szerint csak tisztek lehettek a válogatott keret tagjai (Takács ekkor még őrmesteri rangban szolgált). A sportlövészet terén viszonylag gyenge berlini szereplésünk hatására, valamint annak a ténynek köszönhetően, hogy az olimpián a Takácsnál szerényebb eredményekkel rendelkező német és svéd altisztek nyerték a sportág összes aranyát, hamarosan változtatásokat léptetett életbe a hadvezetés. Takács bekerült a sportpisztolyos válogatott keretbe, valamint 1937-ben tagja lett a szegedi Honvéd Tiszti Sportegyletnek. Itt már korszerű pisztolyokkal tudott edzeni. A hadipuskáról és hadipisztolyról áttért a gyorstüzelő pisztolyra, mely 1932-től szerepelt versenyszámként az olimpiai programban. A korabeli sajtó „gengszter” lövészetnek nevezte a sportágat, mert a versenyzők több egymás mellett elhelyezkedő emberalakra lőttek, és az egymást követő sorozatokban egyre rövidebb időre fordultak ki a céltáblák a lövések leadásához.

Takács Károly első nagyobb sikerét 1938 tavaszán érte el, amikor magyar bajnoki címet szerzett. A felfelé ívelő sportkarrierjét azonban tragikus baleset szelte ketté. 1938. szeptember 15-én egy veszprémi lőgyakorlat gránát robbant a kezében, melynek következtében elveszítette a pisztolyforgató jobb kézfejét. A kitartásáról és szorgalmáról híres Takács azonban nem adta fel, és kérvényt nyújtott be a legfelsőbb hadúrhoz, Horthy Miklóshoz, hogy a sérülése ellenére továbbra is a honvédség kötelékeiben maradhasson. A kormányzó 1939. április 24-én kelt „kivételes kegyelmi” engedélyével folytathatta katonai pályafutását. Takács intenzíven elkezdett edzeni a bal kezével. Egy-egy gyakorlást követően bokáig állt a töltényhüvelyekben, és határtalan kitartásával kivívta társai elismerését. 1939 áprilisában céllövő- és automatapisztoly számban megnyerte az országos versenyt. Ráadásul céllövő pisztolyban balkézzel 523 pontot ért el, míg a legjobb jobbkezes eredménye 521 találat volt. A svájci Luzernben rendezett világbajnokságon pedig a magyar hatalakos gyorstüzelő pisztoly válogatott tagjaként világbajnok lett.

A második világháború kirobbanását követően az 1940-es és 1944-es ötkarikás játékokat nem kerültek megrendezésre. Takács Károly Szegeden és Gyulán teljesített katonai szolgálatot. 1942-ben törzsőrmesterré nevezték ki. 1942-től a Budapesti Toldi Sporttanári és Vívómesteri Intézet hallgatója volt. A háború vége felé Németországban amerikai hadifogságba került, de hazatérése után folytatni tudta az edzéseket. 1947-től a Partizán SE, 1948-tól pedig a Budapesti Honvéd színeiben versenyzett.

Az 1948-as londoni olimpián végre Takács is indulhatott, és a 10 magyar aranyéremből az egyiket ő hozta haza. Az az ötalakos gyorstüzelő pisztolylövés döntőjében fegyverre véletlenül elsült a lövésre emelés közben, és a golyó a talajba fúródott. A lövést meg kellett ismételni, azonban a zsűri argentin tagja óvást jelentett be, mivel honfitársa, a szintén argentin Sáenz Valiente, az akkori világbajnok állt a második helyen. A nagy zűrzavar közepette egy ember maradt nyugodt, maga Takács Károly, aki szótlanul kivárta a bírák döntését és közben gyakorolta a célra tartást. Híres volt nyugalmáról és koncentrációs képességéről. Sokszor úgy edzett, hogy bámészkodókat és lármázókat gyűjtött maga köré, hogy a legmostohább viszonyok között is pontosan tudjon célozni. Higgadtsága a versenybírákat is meglepte. Maga Sebes Gusztáv is fellépett Takács érdekében egy ötperces védőbeszéddel. A zsűri angol és svéd tagja végül 2:1 arányú döntéssel engedélyezte a lövés megismétlését. Takács ezután hidegvérrel 25 méterről ötször belelőtt a tízes körbe, és így végül 60/580-as világcsúccsal lett olimpiai bajnok. Valiente beismerte Takácsnak, hogy ő nem lett volna képes ilyen higgadtan kezelni a helyzetet. Állítólag még a döntő előtt megkérdezte a 38 éves magyartól, hogy miért jött Londonba, mire Takács azt felelete: „Tanulni jöttem.” A pódiumon állva aztán az argentin versenyző odasúgta neki: „Szerintem már eleget tudsz.”

Az olimpiai győzelmet követően Takácsot előléptették. 1951-ben őrnagy, majd 1954-ben alezredes lett. 1952-ben Helsinkiből ismét olimpiai aranyéremmel tért haza, tanítványa Kun Szilárd pedig ezüstérmes lett. Indult az 1956-os melbourne-i olimpián is, de csak a nyolcadik helyig jutott. Egyre több időt töltött a fiatalok oktatásával. 1958-tól a Budapesti Honvéd Sportegyesület edzőjeként tevékenykedet, illetve nyugdíjba vonulásáig a Zalka Máté Katonai Főiskola Testnevelési Tanszékén dolgozott, mint testnevelő, illetve lövészet kiképző főtanár. Kun Szilárd mellett tanítványai közé tartozott az olimpiai bajnok Hammerl László is. Takács Károly 1976. január 12-én 66 évesen hunyt el. A „Néphadsereg halottjaként” dísztemetésben részesült. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán lőteret neveztek el a tiszteletére.

15/01/2025

80 évvel ezelőtt hunyt el Havasi Kornél háromszoros sakkolimpiai bajnok, az egyik legeredményesebb magyar sakkolimpikon.

Havasi Kornél 1892. január 10-én született Budapesten. 10 éves korában tanult meg sakkozni, a játékba öccse vezette be, ugyanakkor jóval idősebb bátyja, Havasi Artúr is jegyzett sakkfeladványszerző, valamint erős játékos volt. Kornél, vagy ahogyan sakktársai később hívták, „Kornélka”, az István úti gimnáziumban végezte tanulmányait, majd az érettségit követően a Magyar Posta kötelékébe lépett: a Krisztina körúti postapalotában (ma: Pénzmúzeum) dolgozott a vezérigazgatóság műszaki számvevőségénél.

A sakkban hamar kitűnt a tehetsége, szülei fontosnak tartották, hogy Kornél hivatalos sakk-klubokban fejlődhessen, tanulhasson az idősebbektől. Első nagyobb sikerére 1911-ig kellett várni, amikor is megnyerte a Magyar Sakkszövetség főtornáját, majd 1912-ben Temesváron is szép skalpokat mutatott be, s számos nagynevű mestert – például Réti Richárdot, Sterk Károlyt – előzött meg. Rangos versenyek élmezőnyében innentől egyre gyakrabban találkozhatunk a nevével: a debreceni főtornán második, a Budapesti Sakk-kör háziversenyein rendre dobogós. Jelentős állomás az életében az 1922-ben megnyert budapesti szövetségi mesterverseny, amellyel elnyerte a sakkmesteri címet is. Végleg beírta nevét a legjobb magyar sakkozók közé 1924-ben, amikor is az olimpiai válogatóversenyen második helyezett lett.

Itt érdemes lehet megállni egy pillanatra, ugyanis 1924-ben rendezték meg az első sakkolimpiát – igaz, ezt a versenyt az utókor már csak nem-hivatalos sakkolimpiának könyvelte el. Magyarország már 1921-ben megalapította saját sakkszövetségét, ami három évvel megelőzte a nemzetközi sakkszövetség (FIDE) 1924-es megalakulását. A világszövetség létrejöttének alkalmából, valamint az 1924-es párizsi nyári olimpiával egy időben a világ első sakkolimpiájára – közérthetőbben: sakkcsapat-világbajnokságára – is sor került július 13. és 20. között. Magyarország mint kvázi sakknagyhatalom, nagy erőkkel készült erre a megmérettetésre, amelyre 18 ország nevezett 54 versenyzővel. Ennek része volt a már említett olimpiai előkészítőverseny is, melyen Havasi Kornél második lett.

A Budapesti Sakk-körben 1924. május 19-én kezdődött verseny célja természetesen a magyar válogatott keretének kijelölése, mezőnye pedig pazar volt: Havasin kívül Krivoss Béla, Jakab Árpád, Sterk Károly, Szopkó Árpád, Szigeti Miklós, Schweiger József, Steiner Endre, Merényi Lajos, Bakonyi Elek, dr. Négyessy György, Elekes Dezső, Balla Zoltán és Novák István vett részt. Havasi tehát kijutott a párizsi sakkolimpiára, amely egyedülálló módon „kombinált egyéni csapatverseny” formájában került lebonyolításra (azóta sem alkalmazták ezt a módszert): létrehoztak 9 db 6 fős csoportot, amelyekben mindenki játszott mindenkivel (körmérkőzés), majd a csoportgyőztesek bekerültek a 9 fős döntőbe, ahol svájci-rendszerű tornán folytathatták szereplésüket. Azon ország válogatottja szerezte meg az aranyérmet, amelynek játékosai összesítve a legtöbb pontot szerezték. Magyarország a lebonyolítási anomáliák ellenére is második lett, és a csapat tagja volt Havasi Kornél is, aki a legjobb pontszámmal került be a döntőbe, végül pedig 13-ből 7 pontot szerzett.

Havasi aztán az első hivatalos sakkolimpián is remekelt, ezúttal azonban aranyérmes válogatottnak lehetett tagja Maróczy Géza, dr. Nagy Géza, dr. Vajda Árpád és Steiner Endre mellett. Havasi Kornélra itt elsősorban tartalékként számítottak, de ebben a szerepben is nagyszerűen helyt állt: 8 játszmából 5,5 pontot hozott, veretlenül. A sajtó el is nevezte „szenzációs tartaléknak”, az Esti Kurir hosszú cikket közölt a visszaemlékezéseiből. A csapatot különböző közjátékok is megzavarták, pénztárosuk például tévesen jelentette a dánok elleni első forduló előtt, hogy elvesztette a magyar játékosok összes pénzét (majd néhány órával később kiderült, hogy mégis megvan minden), de az angol koszthoz sem tudtak hozzászokni játékosaink, akik végül csak heringen és főtt krumplin éltek. Havasi így panaszkodott: „a nyers véres húsok magyar szemnek egyenesen ijesztők, a főtt ételeket az olaj miatt nem tudtuk enni, arról nem is szólva, hogy teljesen só nélkül főznek az angolok”.

A verseny szakmai részét viszont így összegezte:
„[É]pp azokkal szemben veszítettünk, akiket gyengének tartottuk, tehát a svédekkel, svájciakkal és hollandiakkal szemben. Ez egyébként rendes sporttünet. Azt lehetne mondani, még szerencse, hogy a végefelé oly rosszul álltunk, mert emiatt a finisben is erősen kellett játszanunk és így nem keveredtünk abba a gyanúba, hogy döntő fölényünk tudatában lazsálunk, a végső partikban nyerni engedünk és ily módon a hátrábblevő nemzetek klasszicitás sorrendjét irreálisan felforgattuk.” (Esti Kurir, 1927. augusztus 2. 11. o.)

Havasi még kétszer nyert olimpiát a magyar válogatottal (1928-ban Hágában és 1936-ban Münchenben – utóbbi szintén nem-hivatalos sakkolimpia), és mindannyiszor nagyszerű teljesítményt nyújtott, stabil pontja volt minden csapatának: 90 olimpiai játszmájából 61 pontot ért el. Az egyik legeredményesebb magyar sakkolimpikon a maga 3 arany- és 4 ezüstérmével (1924: Párizs, 1930: Hamburg, 1935: Varsó, 1937: Stockholm). 1937-ben hazai porondon is remekelt, hiszen a magyar bajnokságon Szabó László mögött a második helyet sikerült megszereznie.

Dr. Vajda Árpád ekként méltatta a sakkozói stílusát a Magyar Sakkvilág hasábjain 1936-ban:
„Sakkozói egyéniségében van valami könnyed, nem erőltetett és nem erőltető talpraesettség. Gyorsan játszik, a legritkább esetben jön időzavarba, de akkor szinte bizonyosan veszve van, mert védekezni nem szeret és siettetni nem engedi magát. Vannak állások, ahol a védekezés csalóka látszat, mert a védekező ereje teljében nyugodtan szemlélheti a támadások ideiglenes álsikerét. Ezekben az állásokban mester Havasi, mestere a finom védekezésnek, de a finom támadásnak is, melyet nem brutális erővel, sem technikailag túlprecíz brillirozással, de esztétikailag szépen és bizonyos kecsességgel hajt végre.” (Magyar Sakkvilág, 1936/7-8.)

Fájdalmasan korán távozott az élők sorából, mindössze 53 évesen, 1945. január 15-én. Munkaszolgálat közben érte a halál Bruck an der Leithában. Ahogyan Ribli Zoltán írta róla sakkrovatában: „végzett vele az éhség és a fagy.” (Magyar Ifjúság, 1980/7.)

06/01/2025

110 éve, 1915. január 6-án született Csák Ibolya olimpiai bajnok magasugró.

Budapesten látta meg a napvilágot. A magasugrással még gyermekként, a környebányai nyaralásai alkalmával ismerkedett meg, amikor is kedvelt időtöltése volt a teniszpályára kifeszített háló átugrálása. Iskolai évei alatt a színészet és a tánc érdekelte. Ennek elősegítése végett kezdett el tornázni, amely tevékenységét 14 éves korától kezdve a Nemzeti Torna Egylet kötelékében folytatta. 1932-ben az egyesület berkein belül újonnan megalakuló atlétika szakosztályba elsők között lépett át. Innentől kezdve versenyszerűen foglalkozhatott nagyobbrészt a magasugrással, kisebb részben padig a távolugrással. 1935-ben a szakmai felkészítését Balogh Lajos vette át, akinek irányítása alatt háromszor egymás után is sikerült csúcsot döntenie. A rekordok pedig lehetővé tették számára az 1936-os berlini olimpián való részvételt.

Három magyar bajnoki győzelem után, bár szoros küzdelemben, de a német fővárosban is sikerült a dobogó legmagasabb fokára állnia. A következő években még hatszor nyerte meg a magyar bajnokságot. Ebből négyszer magasugrásban, kétszer meg távolugrásban. Közben pedig az 1938-as bécsi Európa-bajnokságon nyert aranyat. Ennek megszerzéséhez viszont kalandos út vezetett, ugyanis eredetileg második lett. A győztes német versenyzőt, Dora Ratjent, viszont már akkor is többen vádolták azzal, hogy valójában férfi és jogtalanul versenyez a női mezőnyben. A német szövetség sokáig védte sportolóját, de amikor 1939-ben hivatalosan is férfiként regisztrálta magát és házasodni készült, a szövetség kihátrált mögüle. Az eredményeit annullálták, amelynek következtében az 1938-as EB aranyérem Csák Ibolyához kerülhetett.

1939-ben alig 23 évesen vonult vissza az aktív sporttól. Civilként a Pénzjegynyomdában kezdett el dolgozni, és innen is vonult nyugdíjba 1993-ban. 2006. február 9-én, Budapesten hunyt el.

04/01/2025

120 éve, 1905. január 4-én született Papp László Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes magyar birkózó, ügyvéd, mesteredző, szakíró, sportvezető.

Szentesen látta meg a napvilágot. Egészen kisgyermek korától fogva birkózott, de mivel akkoriban a városban nem volt fejlett sportélet, ezt leginkább a barátaival gyakorolhatta, lazább és folyton változó szabálykeretek között. Gimnáziumi évei alatt határozta el, hogy komolyabb szinten szeretne a birkózással és a sporttal foglalkozni, de erre csak azután volt lehetősége, hogy az egyetem miatt Budapestre került. Így lett 1923-ban a MAC sportolója, amely klub kötelékében példaképe, korábbi olimpiai bronzérmes birkózó, Varga Béla lett az edzője.

1927-ben Európa-bajnoki címet szerzett, ami lehetővé tett számára az olimpián való indulást. Az 1928-as amszterdami olimpián középsúlyú kötöttfogásban ezüstérmet szerzett. 1933-ban pedig ismét Európa-bajnok lett. Ezen időszak alatt hétszeres magyar bajnoknak is mondhatta magát. A 20. század első felének ideálja szerint, a birkózás mellett több más sportágban is kipróbálta magát. Az ökölvívás és a súlyemelés művészetének viszont már az FTC kötelékében hódolt.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen (mai ELTE) szerzett jogi diplomát, majd előbb joggyakornokként, később pedig bírósági jegyzőként helyezkedett el. A második világháború után a Csongrád megyei Földhivatal vezetőjének nevezték ki és egyben a helyi földreform irányítója is lett. 1957-től 1971-ig a Legfelsőbb Bíróság bírájaként dolgozott. Jogi pályája mellett azonban a birkózó szőnyeg mellől sem szakadt el. Már 1935-ben megkapta a birkózó válogatott szövetségi kapitányi posztját, amit egészen 1944-ig megtartott. A háború után a Testnevelési Főiskolán a szakedzői és a mesteredzői okleveleket egyaránt megszerezte, majd az FTC birkózó szakosztályához került. A ferencvárosi klubnál az 1970-es években egyaránt lett jogtanácsos, elnökségi tag és a Módszertani Osztály vezetője. Ezen munkái mellett rendszeresen publikált birkózó szakkönyveket és cikkeket.

84 évesen, 1989. január 28-án hunyt el Budapesten.

03/01/2025

20 éve hunyt el Vadász László olimpiai bajnok és kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes sakknagymester.

Kiskunfélegyházán Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében született 1948. január 27-én. A Landler Jenő Gimnáziumban érettségizett 1966-ban, s ekkor már sakkmesternek mondhatta magát. A játékot egyébként viszonylag későn, tizenhárom éves korában kezdte el édesapja ösztönzésére, s nagyszerű tehetségét mutatja, hogy mindössze egy év alatt I. osztályú versenyzővé nőtte ki magát.
A kezdetekről így vallott a Magyar Sakkélet 1978/1. számában:

„Mesterré 18 éves koromban avattak, de a nemzetközi címre kilenc évet kellett várnom! Rossz úton haladhattam, de szerencsére nem az alapokkal volt a baj. Azt még a félegyházi Petőfi Sándor Gimnázium igazgatója, Harsányi Lajos, a kiváló pedagógus és jó sakkozó segített lerakni. Inkább arról lehetett szó, hogy tudatosságban, a szakmai célok felismerésében, kitartó követésében nem emelkedtem megfelelő szintre. így lassan, egyenletesen fejlődtem. De érdekes, hogy amint elértem a nemzetközi mesteri címet, rá két évre már a nagymesterit is megszereztem.”

Vadász országszerte számos egyesületet erősített, a ’60-as években a Kiskunfélegyházi Spartacusban, a Honvédban, a ’70-es években a BVSC-ben játszott, a ’80-as években pedig a Vasas Izzó, a Tungsram SC, a PMSC, s végül 1988-tól a Hajdúszoboszlói Gázláng sakkozója volt. Edzői Harsányi Lajos és Ozsváth András. Nagymesteri címet 1976-ban szerzett, a csúcsra 1978-ban jutott fel, legmagasabb élőpontszámát (2505) is ekkor érte el.

Rengeteg ifjúsági és felnőtt, egyéni és csapat, hazai és nemzetközi sikerben volt része, de toronymagasan kiemelkedik mind közül az 1978 novemberében Buenos Airesben megrendezett sakkolimpián szerzett aranyérme a magyar válogatott tagjaként, mely a Szovjetuniót és az USA-t előzte meg egy, illetve két teljes ponttal. A Magyar Sakkélet 1979/1. száma a magyar sakkozás legnagyobb sikereként hivatkozott a diadalra, minthogy a női válogatott ezüstérmes lett ugyanezen az olimpián. Vadász, akárcsak Adorján András, inkább „kiegészítő emberként” kapott szerepet: a tizennégy fordulóból háromban ült asztalhoz és 50%-os mutatóval zárta a versenyt. Ugyanakkor amikor nem játszott, a repertoárok felderítésével és kidolgozásával kvázi szekundáns minőségben is segítette a világklasszis csapattársakat: Portisch Lajost, Ribli Zoltánt, Sax Gyulát és Csom Istvánt.

A Magyar Sakkélet 1979/1. száma így jellemezte Vadászék játékát:
„A két »újonc«: Adorján és Vadász nagymesterek életük első igazán jelentős versenyén kissé megilletődötten, elfogódottan játszottak. Nagyon igyekeztek, de talán éppen a görcsös akarás akadályozta elismert tudásuk, tehetségük érvényre jutását. Amikor nem szerepeltek, minden erejükkel a csapat rendelkezésére álltak. Segítettek a felkészülésben, a függőjátszmák elemzésében, szívvel-lélekkel szurkoltak és őszintén örültek társaik sikerének, ők is részesei győzelmünknek.”

Neve a Pakson létesített Sakkolimpiai Emlékműre (készítette Pauer Gyula) arannyal van bevésve a világraszóló diadal tiszteletére.
Vadász László 2005. január 3-án hunyt el Budapesten.

Néhány játszmája:

02/01/2025

Keleti Ágnes
(1921-2025)

Megrendülten értesültünk Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász, a Nemzet Sportolója haláláról. Archív fotóinkkal emlékezünk. Nyugodjék békében! 🖤

31/12/2024

75 évvel ezelőtt, 1949. december 31-én hunyt el Dáni Nándor olimpiai ezüstérmes síkfutó.

Az elzászi Danny de le Duc francia nemesi család sarjaként született 1871. május 30-án Budapesten. Középiskolás évei végén kezdett el aktívan sportolni a kortársai által alapított Sportkedvelők Körében. E klub színeiben nyerte meg 1890. augusztus 3-án a szabadkai Achilles Sport Egylet által rendezett 15 kilométeres nemzetközi országúti kerékpárversenyt. A Sportkedvelők Köre évekig hatóságilag bejegyzetlen maradt, 1890 nyarán végleg feloszlott. Ekkor Dáni és társai a Magyar Athletikai Club tagjai közé léptek. 1882-ben ötször diadalmaskodott kerékpárversenyeken, egy évvel később pedig a Budapesti Korcsolyázó Egylet tagjaként gyorskorcsolyából is aranyérmet szerzett a Budapesti Torna Egylet egy angol mérföldes versenyén. Vagyis Dáni a korszellemhez hűen polihisztor, „all round” sportember volt: télen korcsolyázott, ősszel és tavasszal kerékpárra ült, nyáron atletizált: futott, ugrott, dobóversenyeken vett részt.

Mindezek mellett mégis futásban volt a legsikeresebb. 1894-ben két országos csúcsot is felállított síkfutásban: 100 yardos rekordját (10,3 mp) csak kilenc, 880 yardos rekordját (2:05,5) csak tizennégy év múlva tudták megdönteni. 1895-ban a MAC örökös bajnokává avatták. Rövid- és hosszútávfutásban elért eredményei révén kivívta magának a részvételt az első újkori olimpián. 1896-ban Athénban 2 perc 11 másodperces eredménnyel a 800 méteres síkfutás második helyezettje lett, elnyerve ezzel a magyar atlétika első olimpiai helyezését és a szakág ma is legkiemelkedőbb eredményét. A Neptun Evezős Egyesület tagjaként még ugyanebben az évben részt vett a millenáris regattán is. Szénsavgyárosként vezető tisztségeket töltött be, emellett az Országos Kaszinó, a Királyi Magyar Automobil Club és a Nemzeti Egység pártjának tagja is volt. 1932-ben egykori olimpikon csapattársaival, Hajós Alfréddal, Szokolyi Alajossal és Kellner Gyulával megalapította a Magyar Olimpiai Társaságot. Szabolcs nevű fia szintén a MAC tagja lett, továbbá Ausztria kardbajnokává vált.

1896-os olimpiai második helyéről – vagy ahogyan a sajtó utalt rá, „II-ik győzteséről” – így írt a Sportvilág:

„Most az olympiai versenyeken való részvétele alkalmával alig lehetett volna alkalmasabb egyént találnunk a magyar athletika képviseletére, hogy a kontinens legjobb futói előtt, angolt, németet, francziát, svédet, görögöt legyőzvén, egy második helyet tudott szerezni a kitűnő ausztráliai Flack mögött, az több mint a mennyit valaha remélni mertünk volna.”

Érdekesség, hogy a második helyezettek 1896-ban még nem ezüst-, hanem bronzérmet kaptak.

Az újság kiemeli, hogy az olimpia idején, 25 évesen már nem számított fiatal versenyzőnek, de ez is csak sportemberi nagyságáról árul el sokat: „Az ő korában legtöbb versenyzőnk felhagy aktív működésével, Dáni ebben is mintaként említhető.” (Sportvilág, 1896. április 19.)

29/12/2024

80 évvel ezelőtt hunyt el Steiner Endre négyszeres sakkolimpiai bajnok.

Steiner Endre igazi sakkcsaládból származik: 1901. június 27-én született Budapesten, édesapja Steiner Bernát középiskolai matematikatanár, akire „felejthetetlen Tanár úrként” hivatkozott a pesti sakkélet. Fiait – Endre két évvel fiatalabb öccse Lajos – ennek megfelelően hamar megtanította sakkozni, s ahogy mondani szokták, a tanítványok hamarosan felülmúlták mesterüket… Pályafutása a Budapesti Sakk-körben indult, versenyzőként pedig – mai tudásunk szerint – először 14 évesen tűnt fel, amikor a sakk-kör háziversenyén tisztes teljesítménnyel állt helyt.

Tanulmányai egy időre háttérbe szorították egyéb tevékenységeit: 1919-ben érettségizett, majd a berlini technikai főiskola hallgatója lett. A család azonban nehéz anyagi helyzetbe került, így végül nem szerezhetett diplomát: szakmát tanult, szűcsmesterként helyezkedett el. De sakkmester is volt! 1921-ben az immár 20 éves Endre minden kétséget kizáróan eljutott a mesteri szintig, pöstyéni és londoni dobogós helyezéseivel Európa legjobbjai között biztosította a helyét, miközben Magyarországon is szorgalmasan gyűjtötte az első díjakat. Mindezt főfoglalkozás mellett, puszta „kikapcsolódásként”. A Sakk című hetilap így jellemezte őt 1921. szeptember 3-án: „Az alig 20 éves Steiner Endre, a II. díj nyertese 8,5 pontjával méltón sorakozik a nagymester mellé. Komoly, mély tudású ifjú…”

A „komoly, mély tudású ifjú” legnagyobb teljesítményei között két sakkolimpiai aranyérmét és további két ezüstérmét szokták megemlíteni, ugyanakkor Steiner az úgynevezett nem-hivatalos sakkolimpiákon is begyűjtött még két bajnoki címet és egy ezüstérmet. Az egyik alkalommal ráadásul csapattársa volt testvére, a szintén mesteri szintű Steiner Lajos, akivel számos sakkelméleti újítást is kidolgozott. 1924-ben, a párizsi olimpiával majdnem egy időben megrendezett első nem-hivatalos sakkolimpián ezüstérmes lett Csehország mögött a dr. Vajda Árpád, Sterk Károly, Havasi Kornél oldalán, ő maga 13 játszmából 7 pontot gyűjtött. 1926-ban Budapesten is sor került egy utólag nem-hivatalosnak minősített sakkolimpiára, ahol a magyar sakkozás történetének első olimpiai bajnoki teljesítményében vállalt szerepet, Jugoszláviát megelőzve: Bakonyi Elek, dr. Négyesi György, Sterk Károly, dr. Vajda Árpád és Zinner Sándor csapattársaként Steiner Endre egyetlen partijában döntetlent ért el. Végül az 1936-os müncheni, ún. „köztes” és 8 táblás lebonyolításával rendhagyó sakkolimpián a két Steiner-fivér együtt szerzett aranyérmet a Maróczy Géza, Havasi Kornél, Szabó László, Barcza Gedeon, dr. Vajda Árpád, Gereben Ernő, dr. Balogh János, Kóródy Keresztély Imre alkotta válogatott tagjaként: Lajos 20/15,5, Endre 18/11,5 ponttal járult hozzá a sikerhez.

Az immár hivatalos sakkolimpiákon további két bajnoki címet ért el Steiner Endre: Londonban (1927), Hágában (1928), valamint két ezüstérmet: Hamburgban (1930), végül Stockholmban (1937) – ezzel a teljesítménnyel Steiner Endre máig rekorder a magyar sakkozók között. Londonban a helyi sajtó természetesen az angol válogatott sikerét vizionálta. S bár fiaink nem bírták az angol kosztot – egy alkalommal egy német étteremben voltak kénytelenek regenerálódni –, a magyar válogatott írt történelmet: a legendás Hamilton Russel-serleget, amelyet azóta is átadnak a bajnokcsapatnak, először magyar ember: nevezetesen Maróczy Géza csapatkapitány emelhette a magasba, ami sokat jelentett a trianoni békediktátum által megtépázott ország önbecsülésének is. A Magyarország című lap így tudósított a díjátadóról:
„Ragyogó keretek között, ünnepélyes szónoklatokkal történi a díjkiosztás a Westminster Central Hall hatalmas termében. Aranyérmeket és gyönyörű arany serleget hoztak haza a győztes sakkozók. […] [A] zsúfolt teremben összegyülekezett ezer és ezer ember között piros-fehér-zöld selyembe burkolva nyújtották át az aranyserleget és amikor az izgalomtól sápadt Maróczy Géza átvette Lady Hamilton kezéből a jutalmakat, percekig zúgott, viharzott a taps. Püspökök, képviselők, katonatisztek, az angol társadalom kitűnőségei ünnepelték szívük egész melegével a megcsonkított Magyarország reprezentánsait.” (1927. augusztus 3.)

Steiner Endre egyik legnagyobb versenyeredménye a stockholmi olimpián elért különdíja: ő lett a teljes mezőny legjobb pontszerzője, így egy egyéni „aranyat” is megnyert csapatezüstje mellé. Steiner Endre sorsát megpecsételte a II. világháború. Testvére 1939-ben Ausztriába menekült és 1975-ben halt meg, Endre azonban Budapesten maradt, remélve, hogy idővel jobbra fordulnak a dolgok. Azonban munkaszolgálatosként nem volt sok esélye a túlélésre: 1944. december 29-én, Budapest ostrománál esett el. A sakkozók számára azonban a higgadt, megfontolt, stratégiailag páratlan bajnok képe marad meg, aki játszma közben „csokoládét majszol” – ahogyan barátja, dr. Lindner László emlékezett vissza rá.
Számos játszmája pedig szintén fennmaradt az utókornak:
https://www.chessgames.com/player/pid/10683